Tegnap Niki lányom (ifjúsági) kézilabdameccsén voltam. Ritkán szoktam elmenni, mert nem igazán szeretem a labdajátékokat.

Most kivételt tettem és nem bántam meg: nagyon pörgős, izgalmas meccs volt, hazai pályán.

Nagyon keményen játszott mindkét csapat, a játékvezetők pedig ezt nem nagyon tolerálták, ezért többször is volt háromemberes kiállítás is (csapatonként!). Az első félidő végére volt mindkét oldalon 1-1 játékos, akinek összejött a piros lap a harmadik kiállítás után.

A mieink jobban kezdtek, aztán a 20. perc környékén tudott egyenlíteni, majd fordítani a vendég csapat. A második félidő közepéig őrizték az előnyüket, aztán 3 gólos hátrányból 5 gólos előnyre fordítottunk néhány perc alatt. A kiállítások is folytatódtak, összesen 3-4 ember kapott piros lapot mindkét oldalon.

Az eredmény 14:17 volt félidőben, a végén pedig 30:26 lett.

Nagyon ügyesek voltak a lányok, mostanra végre tényleg csapatként játszanak. Gratula nekik!

A felnőtt csapat edzője is csak annyit mondott a meccs után, hogy ő már öreg ember, de ilyen meccset még nem látott. :)