Tegnap nem jutottam a blog közelébe, úgyhogy most mesélem el a tegnap reggeli történetet.

Indultam reggel dolgozni, mentem fel az M1-re. Előttem ment egy Csiki-Begés Fiat Doblo(?) ami előtt egy kamion. Kemény 30-as tempóval sikerült felérni a pályára. Nem jött senki éppen, úgyhogy úgy gondoltam, hogy a kis Fiat rögtön besorol egy sávot, én meg kettőt, és akkor el tudok menni mellette, ő meg gyorsan elmegy a kamion mellett és az is be tud sorolni.

Nem így történt: a Fiatos is bevágott a belső sávba. Mentem utána, hogy majd jó türelmesen megvárom, amíg végez a dolgával, aztán megyek tovább. Valamiért ő ezt agressziónak érezhette, mert elkezdett a kamionra mutogatni, hogy amiatt nem tud kisorolni. Nem tudom, hogy mi vezethette erre a felismerésre, mert nem villogtam, (szerintem) az indexet sem felejtettem kint. Legfeljebb az lehetett a baja, hogy túl lendületesen értem mögé (azért 30-ról 2-esben elég jól megindul a fóka).

Na mindegy. Ott tartottam, hogy ment a belső sávban, várva, hogy a kamion is besoroljon. Amikor a kamion elé ért, akkor kiment előlem, én elindultam, majd amikor mellé értem, akkor dudálni kezdett. Én nem szereztem meg neki azt az örömöt, hogy ránézzek, ennyire nem érdekelt a dolog. Aztán bevágott mögém és a középső ujját mutogatta. Fogalmam sincs, hogy mi baja volt.

Aztán elkezdtem eltávolodni tőle, de mentek előttem, úgyhogy lassítani kellett. Ekkor megint utolért, és úgy gondolta, hogy majd ő most jól megmutatja. Megpróbált jobbról megelőzni, de addigra előlem is kisorolt az autó, úgyhogy előttem lett szabad az út. Többször nem láttam. :)

Szóval nem tudom, hogy mi volt a gondja, de ha esetleg idetalál és olvassa, akkor bocs, nem akartam én korán reggel stresszelni őt, csak haladni munkába.