Rögtön több értelemben is: egyrészt rettenetesen el vagyok havazva mostanában, ezért nem is írtak. Ezúton is elnézést kérek, megpróbálok egy összefoglaló posztot összedobni a fontosabb eseményekről.
Másrészt viszont ismét havazik. Amit én alapvetően szeretek, imádom a hóesés látványát, a téli tájat, vezetni hóesésben. Ez alól mondjuk kivétel a ma reggeli eset, amikor az M1-es 1-2 centi hóval fedett burkolatán úgy gondolta 1-2 autós, hogy neki a belső sávban kell 30-al araszolni. Ezzel sikeresen kialakított egy jó pár kilométeres sort, mert természetesen a külső sávban is voltak ilyenek. Ami alapvetően nem is baj. Ha úgy érzi, hogy neki ez biztonságos, akkor menjen így. De ne a belső sávban!
Szerencsére az egyik kapaszkodósávot senki nem vette igénybe (pedig a hó ott sem volt nagyobb), így ott el tudtam húzni. A továbbiakban már 60-70-el is lehetett haladni. Az már felüdülés volt.
És a havazásról jut eszembe: a lakóparkban egy garázssoron van a mi garázsunk is. Tegnap reggel sétáltam az autóhoz, és akkor láttam, hogy valaki lelkiismeretesen eltakarította a garázskapuja elől a havat. Ez eddig rendben is van, többen is megtették. Én meg még szégyenlem is magam, hogy én nem, de mentségemre szóljon, hogy hólapátom sincs. Persze ha lenne, akkor sem hiszem, hogy eltakarítottam volna: így is lazán lehet nyitni a kaput és ki-be járni. Na vissza a lényegre: a zseniális úriember az elkotort havat nem a garázsok közötti keskeny sávra tolta (ahogy mindenki más), hanem be az út közepére. :O Ráadásul szélső garázsról van szó, tehát akár oldalra, a garázsa mellé is tolhatta volna.
Másrészt láttam szép nagy jégcsapokat pár napja:
Utoljára talán gyerekkoromban láttam ilyen szép nagyokat. Pár iskolás srác meg is próbálta a legnagyobbat ledobni hógolyóval, de még tegnap is ott volt, szal úgy tűnik, hogy nem sikerült. :)
Utolsó kommentek